Már születésem pillanatában eldőlt a természethez való kötődésem, ugyanis engem a gólya hozott. Komolyabbra fordítva a témát, '59-es, májusi gyerek vagyok (bika), és a gólyák már javában költenek, amikor én a szülinapomat ünnepelem családommal és a barátaimmal az erdőszéli kis mézeskalácsházunkban.
-Ott, ahol a kertünk végében a bokrok friss hajtásait legelik az őzek.
-A teraszunk sarkában lévő sziklakertbe vájt üreget az erdei egér.
-A tetőnk szigetelésében lakik a nagypele.
-A tölgyfa alá jár a vaddisznó makkot enni.
-A farakás alá vackolta be magát a nyest.
-A kutyusunk tányérjából esznek a madarak.
-A pincénkbe költ a házi rozsdafarkú.
-Este, a teraszon üldögélve hallgatjuk, ahogy a sün hangosan szimatolva vadászik a lehullott falevelek között.
De, hogy az elejéről kezdjem, már pici gyermekkoromban - mikor még a pelenkámmal súroltam a port a bakháton - szüleimmel és testvéremmel minden hétvégén a természetet jártuk. Óbudán a Hármashatár-hegy lábánál laktunk egy bakugrásra a Fenyőgyöngyétől. Ide rendszeresen fellátogattunk, s mélyen a lelkünkbe ivódott a madarak éneke, virágok illata, a pillangók pompázatos látványa, a fű selymes tapintása, a bogyók vad íze.
A fényképezőgéppel való ismerkedésem korán elkezdődőtt. Édesapám új FED II - es gépét sikerült
néha megkaparintanom. Tanulmányoztam a működését "kívülröl - belülről". Ez sajnos a fényképezőgép és a családi fotógyüjtemény bővülésének a végét jelentette.
Viszont az addig elkészült képek mindig lenyűgöztek.
Végig nyújtózva az ágyon, sokszor elővettem és hosszú órákon át forgattam az albumokat, nézegettem a fényképeket. Mindig késztetést éreztem, hogy egyszer én is készíthessek hasonlót. Teltek - múltak az évek. Sóvárogva járkáltam a fotósboltok kirakatai előtt, nézegettem a fényképezőgépeket. Míg egyszer beteljesült a nagy álom.
16 éves koromban a nyári munkám béréből megvettem első fényképezőgépemet, egy Zenit E-M Helios-t. Akkor még a fotózás, - mint ismeretlen - hajtott, és mindent lefotóztam ami elém került. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy ne lógjon állandóan a "masina" a nyakamba. Először negatívra dolgoztam, és magam laboráltam a képeimet. A papírképek nem tűntek elég látványosnak, mert egyszerre csak egy kézben lehettek és az összekötö szövegről mindig valaki lemaradt. Áttértem a diafilmre. Na, ezek a vetítések meghozták a várva - várt sikert.
Rendszeresen összeültünk és vidáman elemezgettük az egymásról készült képeket.
1992 februárjában feleségemmel apósom közbenjárásával eljutottunk a Nemzetközi Természetfotós Szövetség találkozójára. Itt alakultam át végleg "őrült" természetfotóssá, elkezdtem tudatosan megörökíteni a világ összes csodáját. Megjegyzem, még nem végeztem. Ha eljutok különleges vidékekre napi 5-10 tekercs filmet is elfotózom. Hiszen az utazás költségeihez képest a film
ára elenyésző.
Nagy érdemeim még pályázatokon nem voltak, de ezt saját lustaságomnak tekintem, mert nem küldök anyagot. Eddigi nagydíjam egy nemzetközi pályázaton "IFWP" elnyert III. helyezés. Többször került képem a MAFOSZ pályázatain a legjobbak közé. Sok kiállításon szerepeltem sikerrel. Legnagyobb elismerés számomra, hogy barátaim csodálattal nézik képeimet, és minden találkozás alkalmával nem felejtik el szóba hozni:
"Készülünk a következő diavetítésedre!" |
